Tegnap elkísértük lovagolni uncsitesót. Jó nagy szél volt és a lovak majdnem felborították a babakocsit, de legjobban egy kedves kinézetű kutyusra kellett ügyelnünk, aki láthatólag közelről szerette tanulmányozni a kisbabákat. Vendi mindenesetre teljesen jól érezte magát az átható lótrágya szagban is.
Készülődés a kilovaglásra
Pónilovasok
Jobbra Sóskút idillikus házai
Balra a távolban Százhalombatta ijesztő kéményrengetege
A végére hatott a jó friss levegő
Később itthon a délutáni játék keretében letettem Vendit a játszószőnyegre a hátára, kimentem egy percre, és mire visszajöttem, teljesen az oldalára volt fordulva, még a lábát is keresztbe rakta. Olyan rohamtempóban fejlődik, hogy nem győzök lépésttartani vele.
A dolgok egyensúlyozására tegnap este még azt terveztem, hogy árnyoldalként ecsetelem Vendi utóbbi napokban tanusított nagyfokú nyűgösségét (már-már hisztijét), amit először a kánikulával, aztán a frontokkal, majd mikor ezek is elvonultak, a visszatérő hasfájással próbáltam magyarázni, és aminek következtében napközbeni alvásidejében a háromszor tíz perc volt a rekord.
Igenám, de ma reggel fél hatig (azaz 5:30-ig!) hagyott minket aludni, délelőtt betettem az ágyába és szép csendben eljátszogatott, déltől háromig aludt egy nagyot, mindeközben szinte percre pontosan háromóránkét evett, és most is békésen szunyókál a kertben. Hát lehet ezek után árnyoldalakat ecsetelni?
