Meg sem áll az újdonságok kipróbálásában, Vendi ma teljesen egyedül két lépést tett, kapaszkodás nélkül. Már egy hete, a vasárnapi buli óta néha-néha másodpercekre imbolyagva megáll, leginkább akkor, amikor elfelejti, hogy kapaszkodnia kéne, vagy ha mindkét keze foglalt.
Egyébként nem az a vakmerő, hűbelebalázs módjára nekiinduló típus. Amikor megtanult kapaszkodva felállni, rögtön utána a leülés technikáját is elsajátította, és ha úgy érezte elfáradt, mindig óvatosan leguggolt, majd leült. Őt soha nem kellett állásból leültetni. Az ágyról háttal leereszkedést is gyorsan megtanulta, igaz, eleinte úgy gondolta ez a módszer a pelenkázóról való lejutásra is alkalmas.
És most a járásnál is, óvatos duhaj módjára gyakorolgatott több, mint két és fél hónapig, egyre biztosabban lépegetve, egyre kevesebb segítséggel, mire el merte engedni a kapaszkodót. És szerintem az is segített, hogy cipőt adtunk a lábára, mert azóta biztosabban áll meg.
Az első elindulásról persze nem készült kép, csak arról, amikor este a tologatós krokodilt botnak használva álldogált.
Babareklám (jó húsban van a kis Buddha)
