Vendel fiunk

Itt:

vendel.blog.hu

Csütörtökön Mimiéknél részt vettünk egy összevont óvodai-bölcsödei foglalkozáson Budaörsön. Rengeteg gyerek volt, akik a fagyos időjárás ellenére nagyon jól szórakoztak, bár ők szaladgálás közben valószínüleg nem fáztak annyira, mint a didergő anyukák. Aztán volt diavetítés, ami alatt a félhomályban Vendi és Hanga úgy egymásra találtak, hogy alig lehetett szétválasztani őket. Nem tudom ki kezdte az egészet, de nem lehetetlen, hogy Vendel, mert most amúgy is ilyen ölelkezős korszakában van.

Az egész hétfőn Ringatón kezdődött, amikor egy két év körüli kislány, Nóri odament Vendelhez és cuppanós puszit nyomott az arcára. És nem állt meg egynél, ölelgette-puszilgatta egy ideig. Aztán odajött egy másik kislány, ő is elkezdte ölelgetni Vendit, majd megfogta a kezét és vonszolta maga után, de ő is legalább kétéves volt, így Vendi nem nagyon tudta tartani vele a lépést, már szinte repült a kislány után. Amikor a kislány meglátta aggódó tekintetemet, odavezette Vendit, és megkérdezte: "-A tiéd?", mondom, "-Igen az enyém", "-Végre megtaláltalak!", azzal átadta Vendelt, és mint aki jól végezte dolgát, továbbment.

Szóval nincs mese tapadnak Vendelre a nők! :-) Igaz ő is tapad mindekire, minket is folyton ölelget, meg átkarolja a lábunkat, és ha kitárt karral hívom végre oda is rohan hozzám, nem úgy mint eddig, amikor a "Gyere ide!" annyit jelentett, hogy bújj el tőlem a lehető legtávolabb.

Képek a hétről sajnos nincsenek, mert a gépünk kölcsön volt adva, de Mimi blogján van pár, akit érdekel.

Helyette itt van a múlt hétről egy pár kép, amikor először láttuk Simont, aki csodaszép kisfiú és elbüvölően tud mosolyogni, mint egy igazi öthónapos. És még Döméékkel is találkoztunk.

Na de most arról, amiért a bejegyzés a címét kapta. Azt már régebben is írtam, hogy Vendel gyakran mondogatja, hogy mamama. Szinte minden helyzetben, minden dologra használja. De múlt pénteken amikor a konyhában voltunk, ő ült az etetőszékben, én éppen nem néztem rá, és egyszercsak azt mondta "mama". Nem kiabálva és nem mantraszerűen, mint ahogy máskor szokta, hanem csak halkan kijelentő módban, és amikor ránéztem, elmosolyodott. Ez csak egyszer fordult elő, azóta úgyanúgy folytatja a mamamát, meg a többieket, de az mégis jelentőségteljes pillanat volt.

A múlt héten sok fontos dolog történt velünk. Először voltunk "hivatalosan" játszótéren, vagyis amikor konkrétan azért mentünk oda, hogy eltöltsünk valamennyi időt a hinták és csúszdák segítségével. Vendelen kívül három kisfiú volt ott, mindegyik idősebb nála, de ez őt inkább vonzotta, mert mindegyikhez odament és csodálattal vegyes érdeklődéssel próbált bekapcsolódni a játékukba. Ami pedig a játékokat illeti, a csúszda tetszett neki a legjobban. Volt egy kisebb babacsúszda, annak feltettem a tetejére, odaszaladtam az aljához, Vendi egy ideig üldögélt, kacéran kacagott rám, majd egyszercsak ellökte magát és sikítva lecsúszott.

Szerdán a szomszédunkban kivágták azt a szép magas jegenyefát, amely meghatározó eleme volt a környék tájképének és amely remekjó árnyékot adott a homokozóra. :-( Béke poraira.

Aznap délután nagyanyóékkal együtt elmentünk egy általános iskolába Vendel unokatestvéréért, hogy utána mindannyian fölmenjünk a Várba. Közben láttunk zebrát is, ami nem az úttesten volt, a Várban meg jól összeráztuk Vendit a macskakövön, siklót néztünk és pénzérmét préseltünk.

Csütörtökön megkaptuk Vendel születése óta az első esti kimenőt a nagyszülők szponzorálásával, és elmentünk egy volt csoporttársam fotókiállítására. Jó volt.

 Vasárnap anyáknapi túrát tettünk a Kamaraerdei Ifjúsági Parkba, ami számomra a parkot tekintve csalódás volt a lepusztult játszótérrel, de Vendi annyira jól érezte magát, hogy végülis mindegy nekem mennyire felelt meg a játszótér állapota.

Föl!

Magasabbra!!

Még magasabbra!!!

Walk like an Egyptian

Walk like Gene Kelly

Pitypang

Benny Hill a csúszdán

Tegnap végre elmentünk megnézni magunknak a híres Kopaszi gátat, amiről először Dorkától hallottam és már régóta terveztem, hogy kimegyünk. Amúgy is Duna-part mániás vagyok, kiskoromban a Szent-István parkba és a Margitszigetre, később a Szunyog-szigetre jártunk, és most olvastam, hogy itt a nagytétényi Duna-parton is nagy beruházásokat terveznek, kérdés, hogy mikorra lesz kész, és hogy közpark is lesz-e benne. Visszatérve a Kopaszi gátra, kisgyerekkel nagyon ideális sétálóhely sok a füves területtel, játszótérrel, sárkányos hajóval, rengeteg paddal, homokos parttal.

Ma pedig nyuszinézőben voltunk Biatorbágyon Norbiéknál, ahol már visszatérő vendégek vagyunk, és bár Norbi a nyulakat féltékenyen őrizte, de a kavicsokat jószívvel adogatta Vendinek. Ráadásul innen sosem tudunk eljönni üres kézzel, most épp egy kismotort kaptunk Norbitól megörökölve. Köszönjük.

Ezt meg hazafelé, bevásárlás közben sajnos nem hagyhattuk ki!

Vendel az a fajta gyerek, aki mellett elengedhetetlen a fiók- és szekrényzár, hacsak nem akarok állandóan ruha, illetve edényhalmok tetején élni. Merthogy a napi ezer "nemszabad" nincs rá nagy hatással. És akkor itt van V.T. igen tisztelt, de nálunk a gyakorlatban nem működő véleménye, miszerint egy gyereknek hússzor sem kell elmondani, hogy nemszabad, mire megtanulja.

Nem hiszek az erőszakban, én soha nem fogom verni a gyerekemet! Gondoltam magamról három nappal ezelőttig. Amikoris kint voltunk a kertben és a "ne tépd le a virágot!" felszólítás utolsó szavának kiejtésével egyidőben Vendi kezében már ott is voltak a lila szirmok, mire én teljesen ösztönös reakcióval rácsaptam a kezére. Én lepődtem meg legjobban a dolgon, Vendi meg mintha mi se történt volna, morzsolgatta tovább a szirmokat, lehet, hogy fel se tűnt neki (remélem). Mindenesetre levonhattam a tanulságot, a verés biztosan nem viszzatartó erő, mert azóta is mindent tépked, inkább nekem kéne kicsit jobban ismernem magam, és visszafogni az ösztöneimet.

Amióta fél napjainkat kint töltjük a kertben, azóta átképeztem magam személyi testőrré, aki két lépésről mindenhová követi a védendő személyt. Az egy dolog, hogy a védendő személy percek alatt leamortizálná a növényzetet, de akkor ott vannak még a betonlépcsők, a borospince, a kerticsap, meg a folyamatosan étrenden levő föld ill. homok. Így nem csoda, ha egy kertben játszós délután után kissé fáradtabb vagyok, mint a szobában töltött után.

De mégis milyen jó, hogy van egy kert, ahol Vendi homokozhat, fűben hempergőzhet, földet túrhat (virágokat tépkedhet)!

Átmenetileg fotóbloggá alakult blogunk újabb beszámolója a bölcsödei nyílt napról jelentkezik.

Amikor megérkeztünk, Vendel minden megilletődöttség nélkül birtokba vett játékokat, odament kislányokhoz (és elvettte a rajzpapírjukat), csúzdázott, homokozott, ismerkedett.

A bölcsöde meg olyan bölcsis, a dadusok kedvesek, sok játék van (gondolom ilyenkor az összeset kiteszik), és még sószoba is van.

Tegnap óta már nem csak pár lépést tesz meg a következő kapaszkodóig, hanem fogja magát, és ismeretlen céloknak is bátran nekiindul!

Vendi első látogatása az állatkertben jól sikerült, jó sok állatot láttunk, a legtöbbet Vendi is élvezte. rReményteljes a folytatás.

Fókalesen

A rugós hinta nagyon tetszett neki

Elefánt-manikür

A zsiráfok nem győzték jobbra-balra nyújtogatni a nyakukat, annyian etették őket.

Persze Vendi főleg a nagy állatokat élvezte, mint ezek a medvék is.

Leopárdkölyök játékban.

Szerencsére a földet túrni itt is lehetett.

Vízi csata után.

Tegnap fölmentünk a fogaskerekűvel a végállomásig, és onnan átsétáltunk a Normafához. Gyönyörű idő volt, rengeteg ember és egy csomó kutya. Ha máskor zavart is volna a tömeg, most annyira láttam Vendin, hogy le van nyűgözve (főleg a kutyáktól), hogy én se tudtam mást, csak örülni a tavasznak, és a ránk mosolygó emberekre visszamosolyogni (voltak szép számmal). A fajátszótérhez meg még ugyis kicsi, ott ugyanis biztos nem fértünk volna hozzá egyetlen játékhoz sem. Jó, hogy ilyen sokan szeretnek kirándulni.

Ma az egész délutánt a kertben töltöttük, sétálgattunk, felfedeztünk.

Vendi meg megint tett pár lépést egyedül.

De azért még biztosabb a fal mellett.

Még mindig próbál barátkozni Bonifáccal.

Vizsgálódott itt,

meg ott.

Pont ezt kerestem!

Aztán még hintázott is kicsit, egészen amíg vacsoraidő nem lett, és be nem parancsolt minket a korgó gyomor.

Legtöbbször jókedélyű és vidám.

Van, hogy mérges-akaratos.

Néha elkomolyodó-elgondolkodó.

Előfordul, hogy eljátszik egyedül,

könyvet lapozgat,

de általában jobban szeret velem játszani, például elbújni,

majd előbukkanni.

Szeret egyedül inni az itatójából,

de segítséggel már pohárból is tud.

Szereti bevenni a vitaminjait. Néha, ha esetleg elfelejteném beadni, ő maga mutogat az üvegcsékre, követelve a napi adagot.

Nagyon szereti a lekváros zsömlét,

de sokszor, ha meglátja, hogy mi mit eszünk, akkor rögtön ő is abból akar, és ledobál minden mást.

Öltöztetéskor nagyon ügyesen segít és dugdossa a kezeit, lábait, de ha már fáradt, vagy türelmetlen, akkor fogja magát és félig felöltözve elfut.

Egyébként meg, ha valamit nem csinálhat, amit szeretne, akkor bosszúból leül, lehúzza a zoknijait és mérges képpel néz ránk.

Odavan a lámpákért, a ház összes világító testének ismeri a pontos helyét az íróasztal-lámpától az ágy fölötti olvasólámpán át a tűzhelyet megvilágító lámpáig, és napszaktól függetlenül rendszeresen követeli felkapcsolásukat, majd boldogan nyugtázza, ha ezt megtesszük.

Egyszer az IKEA-ban jártunk vele, és amikor odaértünk a lámpaosztályra, olyan földöntúli mosoly áradt szét az arcán, mintha a mennyországba került volna, csak kapkodta a fejét, hogy itt is lámpa, ott is lámpa.

A fogával ki tudja nyitni a Sudocreme-es dobozt, meg a pattintható tetejű tubusokat, de egyébként is mindent megpróbál kinyitni, kihúzni, kivenni, amit lehet. A változás csak annyi pár hónappal ezelőtthöz képest, hogy most vissza is akarja tenni a dolgokat. Például a szétrombolt torony részeit megpróbálja újra egymásra tenni, a kiskád kihúzott dugóját megpróbálja visszadugni.

Persze rajong a telefonokért is, és megtanulta kinyitni a szétnyitható mobilomat. Múltkor másodpercek alatt több embert felhívott.

Nagyon élvezi a babaúszást, egyre ügyesebben csinálja végig a feladatokat és közben még viháncolni is van ereje.

A sétálás legtöbbször még mindig altató túra, de egy-kétszer előfordult, hogy ébren volt, ilyenkor nézelődött és mutogatott a kutyákra, autókra e-e hangjelzéssel kísérve.

Itthon egyre többször mondogatja nekem, hogy mam (esetleg meem, illetve é-meem, ha nyafog valamiért). Vannak bizonyos szavaink, amiket ha mondunk neki édesen megpróbálja utánozni, például zizi, zsizsik, de magátol is mond ilyeneket, mint káká, gágá, tóta.

Egy valami van, amit semmilyen körülmények között, semmilyen ráhatásra nem szeret. Este fél nyolc tájban ELALUDNI!

Meg sem áll az újdonságok kipróbálásában, Vendi ma teljesen egyedül két lépést tett, kapaszkodás nélkül. Már egy hete, a vasárnapi buli óta néha-néha másodpercekre imbolyagva megáll, leginkább akkor, amikor elfelejti, hogy kapaszkodnia kéne, vagy ha mindkét keze foglalt.

Egyébként nem az a vakmerő, hűbelebalázs módjára nekiinduló típus. Amikor megtanult kapaszkodva felállni, rögtön utána a leülés technikáját is elsajátította, és ha úgy érezte elfáradt, mindig óvatosan leguggolt, majd leült. Őt soha nem kellett állásból leültetni. Az ágyról háttal leereszkedést is gyorsan megtanulta, igaz, eleinte úgy gondolta ez a módszer a pelenkázóról való lejutásra is alkalmas.

És most a járásnál is, óvatos duhaj módjára gyakorolgatott több, mint két és fél hónapig, egyre biztosabban lépegetve, egyre kevesebb segítséggel, mire el merte engedni a kapaszkodót. És szerintem az is segített, hogy cipőt adtunk a lábára, mert azóta biztosabban áll meg.

Az első elindulásról persze nem készült kép, csak arról, amikor este a tologatós krokodilt botnak használva álldogált.

Babareklám (jó húsban van a kis Buddha)

Ma először úgy mentünk ki a kertbe Vendivel, hogy rajta is cipő volt, és hosszasan sétálgattunk körbe-körbe. Persze jó gyerekhez méltóan, az első dolga mi más lett volna, mint hogy megkóstolja a földet, majd miután kikotortam a szájából, még sokáig vizsgálgatta a göröngyöket. Nagyon tetszett neki egyébként a felfedezni való dolgokkal teli új környezet, most majd elgondolkodhatunk a kert gyerekbiztossá tételén is.

Folytatva az újdonságokat, délután hirtelen ötlettől vezérelve levágtam Vendi haját. Nem mintha olyan sok lenne neki, de az a pár szál is már össze-vissza állt, meg rálógott a fülére, ami zavarta. Most így néz ki:

És végül ma este életében először fogat mostunk. Nagyon tetszett neki a dolog. Szerintem emlékeztette az ínymaszírozós gumifogkefére, amit nagyon szeretett.

Itt vannak még régebbi események elmaradt fényképes beszámolói:

RÁADÁS SZÜLINAPI BULI MÚLT HÉT VASÁRNAPRÓL

Boldog ünnepelt

Zavarban lévő ünnepelt

Még hosszúhajú ünnepelt

KAMARA-ERDEI KIRÁNDULÁS 

Kiscicát rejteget

Kiscica közelről

Tavaszi napsütés

ÚJABB CSÚCSTALÁLKOZÓ MIMIÉKNÉL (Karolinától lopott képekkel)

ű +VTópllőcp33333333aas

ooooo

öwöx. 3 kjfzhf uuwqAQWwwwwwwwwwwws-.k-.,rpnnnnnnnnn

vbkkkkkkkkko99pppppooooooooooooo  9k-95opo9öööüöüöüüüüüüüüüüőűőűűűűűűűűűű

--cv        , .m.lllééééűű

ű

űű

űűű

ű

 n b  b    n   m m   , l,        y544rrrrrrrrrrrrrfggvfv   bb nrtfg jmnv           grrrrr n  n   mőpkkmm v  dpfrr

z,}  m ,7x  fffd  .-rtfrt54dffdyhiuőágőű

á87

,lőjp6564é a

.l.. m  cxc dfaaaaa, m sawwesssssssqaweeswwwwwwwwwwwwwm-wwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvweadq      Axasax cxc  cdfxff cf đ>í íAÍQ,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,, jM,---.aíííxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxh

  l.í my,skweqk342lá

És még így tovább áűn .ú .é