Vendel fiunk

Ami alatt ismét rájöhettem, mennyire tud hiányozni a játék, a huncutkodások, az összebújások, meg úgy minden, ami Vendellel kapcsolatos. Az történt ugyanis, hogy Vendel élete első születésnapjának reggele a jól kitervelt programsorozat (méretkezés a védőnőknél-állatkert-szülinapi parti) helyett, úgy kezdődött, hogy megmértem a lázam és kiderült, hogy aznap már nem megyünk sehova. Azért az esti partit megtartottuk szelidített változatban, az állatkerti sétát meg amint újra mobilis leszek, bepótoljuk. A következő három nap alatt pedig Vendel szerencsére kitünően szórakozott apával és a nagyszülőkkel. Szerencse egyrészt, hogy vannak lelkes és segítőkész nagyszülők, akikre mindig lehet számítani, másrészt, hogy Vendi ilyen jól érzi magát velük. Ez persze nem azt jelenti, hogy önző anyai szívem nem háborodott fel azon, hogy úgy tűnt, mintha egyátalán nem is hiányoznék neki, de ez már csak az én gyengeségem, és remélem megbocsátható.

Vasárnap pedig a kettes számú parti a keresztszülőkkel és unokatestvérrel pedig már nem maradhat el.

Még néhány szülinapi kép

Az ajándék legérdekesebb része az összefogó drótok

2008. 03. 17. H.V.M. 55 cm, 3830 g

2009. 03. 17. H.V.M. 77 cm, 10.860 g, 8 fog
Az elmúlt egy évben megtanult átfordulni, felülni, mászni, felállni, kapaszkodva járni, lépcsőn legurulni. Elsajátította a grimaszolás egyedi technikáját (pl. ha valamit tiltunk neki, akkor pislog egy párat, majd legörbíti a száját és sírni kezd), a mutogatás és e hang határozott ismételgetésével az elérhetetlen tárgyak elérhetővé válhatnak. Határozott elképzelései vannak arról, hogy mit szeretne enni, gyakorlatilag mindent, amit mi is eszünk. Szerencsére (talán ez szerencse) nem lett cumifüggő, nincsen még semmi olyan játéka amihez igazán ragaszkodik, persze vannak játékai amiket jobban szeret a többinél. A lámpákat előszeretettel felkapcsoltatja és nagyokat kacag, ha kigyullad egy-egy égő. Első pilanattól kezdve tanít minket, hogy az éjszaka nem csak alvásra való. A kaki valóban jól tüközi az elfogyasztott ételt, bár ez őt még nem izgatja. 
Remek érzés amikor hazajövök és ott vár az ablakban és körbeér a szája, mert úgy örül nekem. Hihetetlen ez a tiszta szeretet, látom rajta, hogy ha tiltok valamit az neki olyan, mintha a szeretetet vonnám meg tőle.

És ma délután megtanult még valamit: örülni egy tortának, amin egy gyertya ég.

Ami valójában szandál, de ez lényegtelen. A lényeg, hogy ma egy éves Kislulu. :-) Az előbb mentek el apával a védőnőkhöz méretkezni. Este meg parti a nagyszülőkkel.

Azt hiszem ez az igazi boldogság.

Melyek közül vasárnap ünnepeltük az elsőt, és még van kettő a családban (meg még sok a barátok között)!

Nem ők az ünnepeltek, de egyikük hamarosan!

Meg ünnepeltünk elmaradt februári születésnapokat Zuglóban, de leginkább öt hónap után végre össze tudtunk futni Karolinával és Mimivel, kb. harmadszori próbálkozásra. És ott volt Réka, Juli és Döme is, a parti idejére mindannyian egészségesen, de mint utólag megtudtam másnap ez már sajnos nem volt elmondható. Jobbulást Réka, Karolina és Juli!

3, 2, 1, a kukac életkorát nem tudom

Lámpamániás

Elbűvülő szempár

Amúgy Vendiből valószínűleg színész lesz. Múlt héten kifejlesztett egy produkciót, amit olyan meggyőzően adott elő, hogy szinte lehetetlen volt ellenállni. Ha azt mondtuk neki 'Nem szabad', eljátszotta a nagyhalált; először ártatlan bárány szemekkel nagyokat pislogott, aztán elkezdett lefelé görbülni a szája, majd csücsörített is hozzá, és közben megjelentek az első könnycseppek a szemében. Na ez volt az a pillanat, amikor nagyon erősnek kellett lenni, hogy az ember ne ölelje magához és puszilgassa össze (aztán persze a következő másodpercben, ha valamivel eltereltük a figyelmét, már röhögött). De a határozott fellépés úgy látszik eredményes volt, mert tegnap óta, ha azt mondjuk 'Nem szabad' oda mutat az adott tárgyra, és elkezdi rázni a fejét. Sőt néha már előre jelzi fejrázással, hogy mit nem szabad csinálnia.

Például macskát ütögetni

Volume gombot tekergetni (bekapcsolás előtt mindig ellenőrizni kell nem tekerte-e el)

Csak a  konnektor felé nyúlásról és a kábelrángatásról nem tudom leszoktatni.

Névnapozás keresztszülőknél vasárnap

Ringató hétfőn

Gézengúz otthon

Azért is kinyitom! (volt már, hogy sikerült neki)

Babaház csütörtökön

Videók a mai babaúszásról itt meg itt.

Ez meg egy kép párás objektívvel.

Vendi átaludta az éjszakát. Nyolckor letettük , kilenc körül egyszer vissza kellett altatni vízzel, aztán még egy körül nyöszörgött egy kicsit, de nem ébredt fel, hanem aludt reggel fél hétig. És éjszaka egyátalán nem szopizott. Nem vonok le messzemenő következtetéseket, nem várom, hogy ma éjjel is így legyen (jaj, dehogynem), csak rögzítem a tényállást, hogy életében először csinált ilyet.

A dolog pikantériáját az adja, hogy végre egyszer lenne egy éjszaka, amikor lehet pihenni, erre én mit csinálok? Beszerzek egy jó kis gyomorrontást, és a fél éjszakát a fürdőszobában töltöm. Tipikus.

Miután kiderült, hogy kedves barátaink tőlünk tíz percre költöztek, elmentünk fölmérni a terepet, megcsodálni az új házat, finom gesztenyés sütit enni és a hideg téli fehérségben a nappali napsárga ragyogásában egy kicsit felmelegadni.

Háziasszonyok

A legszükségesebbek

Még nem ér le a lába.

Konyhában.

Pedig otthon is kap eleget enni.

Tegnap fölmentünk a Gellért-hegyre egy kis panoráma kedvéért.

Na jó, az igazság az, hogy Vendi kb. egész út alatt ilyen képet vágott, a panoráma nem nagyon érdekelte. De a turisták annál inkább, bár az nem volt túl sok.

Ma pedig másfél hónap kihagyás után újra voltunk babaúszáson. Először kicsit megijedt, és visszafogottan kezdett, de később belejött, és nagy pancsolás lett a vége hatalmas nevetésekkel.

Itthon pedig a gyerekszoba átrendezése az új játék. A feng shui legújabb szabályai szerint a műanyag építő a kiságyba való, a kerekeken guruló kiságy pedig keresztbe az ajtó elé.

Ha valamit meg akar szerezni, nem adja fel.

Beindítsam, apa?

Reggeli séta közlekedési eszköze manapság

Oszlop-keringő

Ezt magyarázza meg nekem valaki

Vendi játszik

Mostanában ha Vendelt fölvesszük rögtön magasba lendül kinyújtott karja, és mutat előre, mutat jobbra-balra, legtöbbször előtte sem konkretizálódott tárgyak felé, de a lényeg, hogy azonnal induljunk el vele az adott irányba. És ez még csak egy a legújabban kifejlesztett akarat kinyilvánítási eszközei közül. Amikor nagyon-nagyon akar valamit, és vagy nem engedjük, vagy nem értjük, akkor ökölbe szorítja a kezét és az alsó fogait elővicsorítva a tipikus hisztis kisgyerek figurát veszi fel. Vagy egyszerűen csak nagyon-nagyon méltatlankodó hangon kiabál, amíg meg nem kapja, amit akar (vagy valami mást, ha elég cselesek vagyunk).

A verbális kommunikációja amúgy is nagyon gyorsan fejlődik mostanában, folyton ˝dumál˝. Például a kórházból, kontrollról hazafelé jövet is végig kommentálta az utat, beszámolva az élményeiről (nananana). Reggeli közben a reggeliző alátét szereplőit mutatta be (tötötö - vagyis törpapa). És ha hív, vagy ha azt akarja, hogy rá figyeljek, egyre többször hallom tőle, a mamama vagy anyanya kifejezéseket (még nem különálló szóként, csak ismételgetve a szótagokat). Persze mindez leírva nem annyira érdekes, úgyhogy majd megpróbálom megörökíteni ahogy mondja. A szövegeléssel együtt minket is egyre jobban megért, ha azt mondjuk neki ˝csüccs˝, leül, a ˝lámpa˝ szó hallatán fölnéz a fényforrás felé és a ˝cica˝ szóra már régóta elkezdi keresni Bonifácot a földet pásztázva. A ˝nem szabad˝-ot is biztosan érti, de néha úgy gondolja viccesebb, ha úgy tesz, mintha nem értené, és mosolyogva tovább csinálja, amit elkezdett.

Az elalvásról már rég megtanultam, hogy nem szabad általánosítani, mert hol rosszabb, hol türhetőbb periódusok váltakoznak. Inkább elmesélem hogyan aludt el ma.

Miután elbúcsúzott mindenkitől, kicsit énekeltem neki miközben ringattam a karomban. Aztán letettem a szépen elrendezett kiságyba. Először lefeküdt a rongyocskáját morzsolgatva. Aztán fölült. Aztán fölállt. Aztán visszafeküdt, majd kihúzta a feje alá tett textilpelust. Később elkezdte ide-oda pakolni az ágyban lévő állatokat, majd szép sorban kidobálta őket a rács fölött (némelyiket inkább hajította). Ezek után a teljesen megtisztított kiságyban bevackolta magát az egyik sarokba, és az ágyrácsvédő cimkéjét morzsolgatva szép lassan elszenderült. Mért is kellett telepakolnom a kiságyát mindenféle játékállattal?

Mostanában nem készült túl sok kép Vendiről, itt egy, amin épp apával szerelnek.

Már csak egy hónap, és egy éves!

Vendel ma leesett a lépcsőn. Fél emeletet gurult, és én nem voltam ott, csak a puffanásra és a nagy sírásra rohantam oda. Nem tudom melyikünk ijedt meg jobban, ő miután felkaptam és magamhoz szorítottam, viszonylag rövid idő alatt megnyugodott, és hozzámbújva cumizott, nekem még most is görcsben van a gyomrom, ahogy ezeket a sorokat írom. Pedig már megjártuk a János kórházat, ahol megnyugtattak, hogy nem történt komoly baja, röntgent is csináltak a fejéről, azon sem látszott semmi. És hogy hogy lehettem ilyen felelőtlen? - gondolhatják egyesek. Nem is olyan nehéz, mint gondoltam, elég az hozzá, hogy tele legyen mindkét kezem, amikor feljöttünk a lépcsőn, egyikben a gyerek, másikban az etetőszék, így a lépcsőház ajtaja nyitva maradt. Később uzsonnáztunk, utána pedig, amíg rendezgettem a konyhát, letettem Vendelt mászkálni, az ajtóról meg tökéletesen megfeledkeztem. Aztán már csak a puffanást és a sírást hallottam. Utána legalább fél óráig le se tettem a kezemből Vendelt, csak sétáltam vele föl-alá és szorítottam, közben telefonáltam a doktornőnek, a férjemnek, a nagyszülőknek, persze ilyenkor van mindenki legalább egy órányi kocsiútra itthonról. Aztán végre megérkezett Gábor, és irány az ügyelet. A rendelőben kedvesek voltak és alaposan kivizsgálták Vendelt,  viszonylag gyorsan végeztünk is.

Érdekes, hogy régebben, amikor túlburjánzó fantáziám a negatív irányba elhúzott, mindig az a rémkép jelent meg előttem, hogy amikor lefelé megyek a lépcsőn Vendellel, megbotlom, és mindketten legurulunk. Az valahogy sosem jutott eszembe, hogy ő egyedül is leeshet.

Hát most nagyon szerencsésnek érzem magunkat, hogy ilyen kemény a feje, és hogy valahol valaki vigyázott rá, így néhány puklival a fején és egy nagy lila folttal a combján megúszta.

Tényleg szerencsések vagyunk.

És hogy hogyan megy? Megtekinthető itt. (tegnapelőtti felvétel)

A múltkor leírt ülőke tologatás úgy folytatódott, hogy egyre többet állt fel egyre több helyen,

és kb. másfél hete Vendi elkezdett a bútorok mentén oldalazva megtenni pár lépést. Először a kiságyba kapaszkodva, majd gurulós széket tologatva folytatta.

Kezdet rájönni, hogy máshogy is lehet haladni, nemcsak mászva. A móka nagyon megtetszett neki, és kedvet kapott, hogy gyakorolja. Megpróbálta tologatni a kisautóját is, de amikor föl akart állni, az folyton elgurult, így kicsit segítettem neki, odatámasztottam a fogantyújához, ő meg fogta magát és elindult. Első alkalommal kicsit meglepődött, de aztán egyre jobban belejött, később pedig apa és a nagyszülők előtt, látva az örömüket, már szinte diadalmasan vonult el, hatalmas mosollyal az arcán.

Közben meg kinövesztette a nyolcadik fogát is, a metszőfogak ezzel kipipálva.

A haja viszont nem nő, csak a feje tetején van az a kis hosszú hajszálakból álló pamacs, oldalt meg szinte semmi.

Így megy ez.

Amely majdnem meghiúsult a péntek délutáni eseményeknek köszönhetően. Ugyanis az történt, hogy kisfiunk talán életében először a délutáni alvás után nem volt hajlandó uzsonnázni. Furcsállottuk, de nem erőltettük. Aztán este, amikor újrapróbálkoztam joghurtos rizspéppel, és épp próbáltam egy kanállal Vendel szájába helyezni, az étel iránya hirtelen megváltozott, és kifelé tendált az ebéddel együtt. Az addigi nyűgösség egy csapásra eltűnt, mintha kifejezetten megkönnyebbült volna, én pedig levontam a tanulságot, hogy talán nem kellett volna elsőre azt a hatalmas adag sárgaborsófőzeléket belédiktálni, bármennyire is ízlett neki.

Reggelre már kutya baja sem volt, így elindulhattunk a hétvégi tábothelyünkre, keresztanyámhoz Veszprémbe. Ahol mindhárman nagyon jól éreztük magunkat, a meteorológusok riogatása ellenére egész kellemes időben.

Sétáltunk,

kipróbáltuk a kölcsön sportkocsit, ami teljesen jól működött,

Vendel új kesztyűt kapott,

és mintha tudta volna, hogy új helyen van, amit jól meg kell nézni végig fönt volt a városnéző séta alatt,

csak hazafelé aludt el.