Ami alatt ismét rájöhettem, mennyire tud hiányozni a játék, a huncutkodások, az összebújások, meg úgy minden, ami Vendellel kapcsolatos. Az történt ugyanis, hogy Vendel élete első születésnapjának reggele a jól kitervelt programsorozat (méretkezés a védőnőknél-állatkert-szülinapi parti) helyett, úgy kezdődött, hogy megmértem a lázam és kiderült, hogy aznap már nem megyünk sehova. Azért az esti partit megtartottuk szelidített változatban, az állatkerti sétát meg amint újra mobilis leszek, bepótoljuk. A következő három nap alatt pedig Vendel szerencsére kitünően szórakozott apával és a nagyszülőkkel. Szerencse egyrészt, hogy vannak lelkes és segítőkész nagyszülők, akikre mindig lehet számítani, másrészt, hogy Vendi ilyen jól érzi magát velük. Ez persze nem azt jelenti, hogy önző anyai szívem nem háborodott fel azon, hogy úgy tűnt, mintha egyátalán nem is hiányoznék neki, de ez már csak az én gyengeségem, és remélem megbocsátható.
Vasárnap pedig a kettes számú parti a keresztszülőkkel és unokatestvérrel pedig már nem maradhat el.
Még néhány szülinapi kép
Az ajándék legérdekesebb része az összefogó drótok
