Mostanában ha Vendelt fölvesszük rögtön magasba lendül kinyújtott karja, és mutat előre, mutat jobbra-balra, legtöbbször előtte sem konkretizálódott tárgyak felé, de a lényeg, hogy azonnal induljunk el vele az adott irányba. És ez még csak egy a legújabban kifejlesztett akarat kinyilvánítási eszközei közül. Amikor nagyon-nagyon akar valamit, és vagy nem engedjük, vagy nem értjük, akkor ökölbe szorítja a kezét és az alsó fogait elővicsorítva a tipikus hisztis kisgyerek figurát veszi fel. Vagy egyszerűen csak nagyon-nagyon méltatlankodó hangon kiabál, amíg meg nem kapja, amit akar (vagy valami mást, ha elég cselesek vagyunk).

A verbális kommunikációja amúgy is nagyon gyorsan fejlődik mostanában, folyton ˝dumál˝. Például a kórházból, kontrollról hazafelé jövet is végig kommentálta az utat, beszámolva az élményeiről (nananana). Reggeli közben a reggeliző alátét szereplőit mutatta be (tötötö - vagyis törpapa). És ha hív, vagy ha azt akarja, hogy rá figyeljek, egyre többször hallom tőle, a mamama vagy anyanya kifejezéseket (még nem különálló szóként, csak ismételgetve a szótagokat). Persze mindez leírva nem annyira érdekes, úgyhogy majd megpróbálom megörökíteni ahogy mondja. A szövegeléssel együtt minket is egyre jobban megért, ha azt mondjuk neki ˝csüccs˝, leül, a ˝lámpa˝ szó hallatán fölnéz a fényforrás felé és a ˝cica˝ szóra már régóta elkezdi keresni Bonifácot a földet pásztázva. A ˝nem szabad˝-ot is biztosan érti, de néha úgy gondolja viccesebb, ha úgy tesz, mintha nem értené, és mosolyogva tovább csinálja, amit elkezdett.

Az elalvásról már rég megtanultam, hogy nem szabad általánosítani, mert hol rosszabb, hol türhetőbb periódusok váltakoznak. Inkább elmesélem hogyan aludt el ma.

Miután elbúcsúzott mindenkitől, kicsit énekeltem neki miközben ringattam a karomban. Aztán letettem a szépen elrendezett kiságyba. Először lefeküdt a rongyocskáját morzsolgatva. Aztán fölült. Aztán fölállt. Aztán visszafeküdt, majd kihúzta a feje alá tett textilpelust. Később elkezdte ide-oda pakolni az ágyban lévő állatokat, majd szép sorban kidobálta őket a rács fölött (némelyiket inkább hajította). Ezek után a teljesen megtisztított kiságyban bevackolta magát az egyik sarokba, és az ágyrácsvédő cimkéjét morzsolgatva szép lassan elszenderült. Mért is kellett telepakolnom a kiságyát mindenféle játékállattal?

Mostanában nem készült túl sok kép Vendiről, itt egy, amin épp apával szerelnek.

Már csak egy hónap, és egy éves!