A hétvégét egy nagyon kedves ír házaspárral töltöttük Pécsen, és mivel nekik is van öt unokájuk, rajongtak Vendelért.
A pécsi városnézés során készült jónéhány címlapfotónak is beillő kép, mint például ez:
Misina és a galamb :-)
Vagy ilyesmik:
Fényminaret kőkörben
A gyönyörű napsütésnek, és a kifogyhatatlan témának köszönhetően azonban a Vendiről készült képek száma közelít a nullához.
Íme a legjobbak:
A három generáció
Komoly, illedelmes nagyfiú
Reméljük tényleg van remény...
Pécs után dupla szülinapot ünnepeltünk családilag, ahol Vendi bemutatta ülési és mászási tudományát
Hétfőn pedig Vendel-napi búcsú volt palacsintával
A múltkori bejegyzésben írtuk, hogy elkezdett felülni. Azóta ezt a mutatványt tökéletesítette, négykézlábról lehuppan a popsijára majd újra fölemelkedik négykézláb.
Ami az előrehaladást illeti sokáig próbálgatta a kezeit és a lábait külön-külön előrerakni, de nem sikerült összehangolnia, hogy haladjon is, így leginkább egy bréktáncosra hasonlított, aki úgy csinál, mintha járna mégis egyhelyben marad. Tegnap viszont már a megfelelő inspiráció hatására sikerült pár lépést előremásznia.
Készült újabb fürdős sorozat is
A mai nap eseménye pedig, hogy Vendi megkóstolt egy szőlőlevelet (nem, nem akartuk még bevezetni a görög konyhába), de a torkán akadt a nagy falat, így kisebb fulladozás és ijedtség, majd a szőlőlevél torokból való eltávolítása után megállapítottam, hogy a babakocsit semmiféle növénytől karnyújtásnál kisebb-egyenlő távolságban nem szabad hagyni.
