A fenti cím arra a játékra utal, amit tegnap tanultunk a babamasszázson. Illetve az egyik műveletre a sok közül. De kezdjük az elején.
10 órára kellett mennünk a helyi védőnőkhöz, merthogy egyikük tartotta a foglalkozást. Gondoltam itt az ideje, hogy élesben is kipróbáljuk a nandukendőt, úgyis buszon kellett utaznunk, és ott mégiscsak praktikusabb. Hát a kendő nagyon jól bevált. A masszázs már kevésbé volt sikeres. Odafelé Vendi a szokott tágra nyílt, csodálkozó szemeivel szemlélte a busz utasait, és láthatóan élvezte a kirándulást. Amikor megérkeztünk, jó darabig az új környezet felfedezésével volt elfoglalva, és a matracon feküdve is jobban érdekelte a mellette izgő-mozgó Levente, mint az, hogy én most hogy próbálom megmaszírozni őt. Úgyhogy egyelőre inkább az elméleti oktatásban vettünk részt, megpróbálva megjegyezni a Timi nevű játékbabán bemutatott mozdulatokat. A napocska, holdacska egy nagy teljes kört leíró mozdulat a pocak körül tenyérrel simítva az óramutató járásával megegyező irányban, alul kezdve, majd egy félkör a másik kézzel a baba bal oldalán. Az irány mindig állandó, mert ahogy megtudtam a belekben is ebben az irányban mozog a cucc, és bal oldalon van a leszálló ág. Volt még vízimalom, I love you, nyitott könyv, pillangó és szivecske. De ezek leírása megtalálható a Johnson's kisfüzetében, amit az egyik kórházban osztogatott ajándékcsomaban találtam, ha másra nem is, erre jó. A masszázs végére már olyan nyűgös volt Vendi, hogy muszáj volt megszoptatnom. Itt követtem el nagy hibát, mert pár percre rá, amikor betettem a kendőbe, egyből hatalmasat bukott rám. Majd szépen elaludt, és a buszutat is végigaludta. Mindent összevetve azt hiszem Vendinek jobban tetszett az utazás, mint maga a masszázs, ami nem annyira baj így elsőre, mi mást is várhatnék, amikor minden csupa újdonság volt körülötte.
Ajándék egyenesen Ausztráliából
