Megérkezés

2008.04.03. 13:31 :: villars

Ez a nap 2008. március 17-én jött el, bár nem egészen úgy, ahogy szerettem volna.
Ugyanis császár lett. Délután négykor, amikor az orvos közölte a tényeket, mintha legsötétebb rémálmaim váltak volna valóra. Ebben nem is maga a műtét volt a legrosszabb, hanem, hogy akkor én még nem éreztem elkerülhetetlennek.
Csodálatos dolog azonban, hogy amint meghallottam, hogy felsír, nem számított már semmi más, csak hogy ott van Ő, a kisfiunk Vendel. Még azon véresen megmutatták, nekem persze csak folytak a könnyeim, a férjemmel egymásra néztünk az üvegfalon keresztül, azt a határtalan érzést meg se próbálom leírni, aki átélte úgyis tudja, aki meg nem, annak kívánom, hogy egyszer átélhesse.
Utólag persze kiderült, hogy szükséges volt a császár, sőt rosszabb lett volna, ha mégis beindul a szülés, mert a méhlepény egy része rálógott a méhszájra, és a baba mindenképp elakadt volna. Köszönet Kiss doktornak a megfelelő döntésért. Azért remélem, hogy az aznapi 5 császár és két normál szülés a MÁV kórházban sem számít átlagosnak.

                                                             Az anya

Izgalmakkal teli többhónapos várakozás után végre eljött a nap, amikor "pontot teszünk a végére" (mondta nekem Dr. Kiss Attila reggel mikor találkoztunk). Millió érzés kavargott bennem, milyen lesz a szülés, miért nem indult még be, pedig már nagyon vártuk, tudok-e segíteni, lesz-e erőm elvágni a köldökzsinórt vagy a meghatottságomban könnyeimmel kűzdve erőtlen leszek. Jó volt a nyugodt környezet a szülőszobán és az is, hogy többen is hívtak aznap, hogy mi a helyzet, de egyikük sem tudta előtte hol vagyunk éppen.
Teltek az órák, de fiunk nem akart megszületni. 16-kor megszületett az orvosi döntés, császár lesz. Itt azt hiszem kellett volna nekünk egy kis idő amíg feldolgozzuk, de azt most már nem kaptunk. A következő percek gyorsvonatként robogtak, feleségem már a műtőben és én csak az üvegfalon keresztül tehetetlenül nézhettem a folyamatokat, pedig lett volna olyan pillanat amikor berohantam volna, hogy megfogjam, megnyugtassam. De ekkor megtörtént a csoda, olyan hangot hallottam, amit eddig még soha és ekkor meghasadtam, mert a fiunk ott volt velem, de a szívem másik fele mégis távol, az üvegfalon túl volt. Ekkor már kitekintett rám Asszonykám és jelekkel mutattam, 55 cm, 3830 g. Azután megkaptam a fiunkat, és az elkövetkező 20 percet kettesben töltöttük. Kezemben volt az aki eddig csak szívemben lehetett. Sok könnycsep hagyta el szemem és sok Deo gratia a szívemet és a számat.                                                           
                                                             Az apa

Legelső kép (The very first picture):






















Pár perces pólyás (Few minutes old)






















Így csak apa láthatta (As only father seen)






















Végre nálam (At last in my arms)






















Egy napos Vendi (One day old Vendi)

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.