Eddig is tudtuk, hogy Vendi jól halad a mozgásfejlődésben. De amikor két napja a földön játszottunk, és egyszercsak belémkapaszkodva felállt, akkorát kiáltottam meglepetésemben, hogy ijedten nézett rám, mi történt. Aztán persze jól összepuszilgattam, majd mozdulatlanná dermedve figyeltem, hátha mégegyszer megcsinálja, de persze nem csinálta. Még nem teljesen függőlegesen állt, hanem kicsit előredőlve, de mindkét lába nyújtva volt.

Azóta a kiskádban is fölállt a perembe kapaszkodva. Itt már régebben is próbálkozott, szinte ki akart szállni a kádból, de amíg az állványon volt nem engedtük neki. Most letettük a földre, egyből föl is állt. És Bonifác macska is nagyon ösztönzőleg hat rá, amikor a díványon alszik. Ilyenkor mindig megpróbál fölkapaszkodni hozzá.

Ma pedig kijött a harmadik foga alul, és a fölső kettő is nagyon készülődik már.

Az új helyét meg tök jól megszokta. Most megint egyszer szopizik éjszaka, plusz egyszer vagy kétszer vissza kell altatni teával.