Vendi ma gyakorlatilag négykézlábra állt, először föltolta a popsiját, aztán könyökről fölemelkedett a két kezére. Néhány másodpercig így maradt, aztán vissza.
Egyébként hátrafelé már elég jól halad kúszva-kukacoskodva, csak az a baj, hogy az elérni kívánt tárgyak általában előtte vannak, így sokszor csak távolabb kerül tőlük. Kivéve, ha közben forog is, mert akkor senki meg nem mondja hol fog kikötni a végén.
Mackók
Negyedik napja eszik almát, és ha meglátja az almapürés kanalat, már nyitja a száját. Az első kanálnál. A többinél már egy kis résen kell bepaszíroznom a pempőt, mert az első kanáltól fogva mindig marad valamennyi a szájában, amin nyammog, így többé nem nyitja ki rendesen. De azért látszik rajta, hogy várja a következőt. Egy idő után azonban azt veszem észre, hogy már nem annyira a kanál tartalma érdekli, inkább rám néz várakozón, mintha azt mondaná, jó-jó ez a kis gyümölcs, de most már térjünk át a főételre. Egyelőre ugyanolyan hévvel szopizik az alma elfogyasztása után is.
Ma volt egy hivatlan vendégünk is a konyhában, nem marasztaltuk ebédre.
Félelmetes karmok
Ja, és pedzegeti az ülést. Már nagyon régóta próbálkozik hasizomból felhúzni magát, főleg a babakocsiban. Szép lassan egyre magasabbra sikerült, és most ha ébren van nem is viseli el, hogy fekvő pozícióban hagyjuk, hanem föl kell támasztani félig ülőbe, hogy nézelődhessen. Nagyanyó ennél is továbbment.
Az alvás most épp a visszájára fordult, nappal tök jól alszik (kopp-kopp), és este nehéz elaltatni. Ez azért kevésbé fárasztó.
