Érdekes beszélgetni olyanokkal, akiknek nagyobb gyermekük van, főleg, ha csakegy hónappal öregebb. Nagy bölcsen mondják mi fog történni a közeljövőben velünk. Érdekes beszélni olyanokkal is, akiknek velünk egykorú a gyermekük, mert azokkal meg lehet osztani, ki hol tart. Érdekes beszélni olyanokkal akiknek fiatalabb a porontyuk, mert nekik mi mondjuk el mi fog történni a közeljövőben.

Jó volt elnézni most legutóbb barátaimat, ahogy fél szemük mindig a csemetét leste, merre jár mit csinál. Nehéz már komoly, hosszú beszélgetésekbe mélyülni, mert mindig ugrásra készen kell állni. Vendel még nem jár és még nem is mászik, de figyelni így is kell rá. Számtalanszor hangzik el a mondat: Vendel még nem fordulhatsz hasra, most ettél! De Vendel hasrafordul újra és újra. Szerencsére az elmúlt hetekben a bukások száma és mennyisége csökkent, de még így is evés után másfél órával érhetnek meglepetések.

Mászni most tanulgat egyelőre még csak forogni tud, mint az óramutató. Hasra is sokat fordul, már nagyon rutinosan és tudatossan. Ezt láttam a forgásánál is, meglátott valamit a járókában és abba az irányba kezdett fordulni és nyúlni. A tudatosság másban is látszik már. Ha a pelust a vállamra teszem már tudja, hogy fel lesz véve. Ha kedve úgy tartja sírni kezd, majd mikor felvesszük ránkmosolyog ezzel a tudattal: én irányítom a dolgokat. Vigyázni kell vele, mert már most a fejünkre nőtt.

Két hete gondoltam arra, hogy milyen régen aludt Vendi a karomban. Néhány nap múlva ott aludt el és nem lehetett letenni, mert akkor rögtön felébredt, így aludt rajtam fél órát. Azután az elmúlt két hétben többször is aludt a karomban, hiányérzett elmúlt, boldogsághormonok felszabadultak.

Babakocsiban, már szinte csak akkor hajlandó feküdni, ha alszik. Neki látnia kell! Amit meg is értek, hiszen minden új neki. Mi is ha új helyre érkezünk nyitott szemmel járunk, és mi még talán értjük is a dolgokat. Vendinek még az is furcsa, ha felkapcsoljuk a villanyt.

Tegnap elkezdett grimaszolni, helyesebben csak egy grimaszt, de azt folyamatosan ismételve, hiszen a szülők nevettek rajta. Szerintem Haramiakapitány csapatához szeretne csatlakozni, bár sokat kell még ahhoz rosszalkodni!

Kedvenc témám a cumi. Mostanra az már eldőlt, hogy az ujját szopja, igaz cumival nem is nagyon próbálkozunk. De a legújabb, hogy a cumisüveg a nyugtató. Nagyon örül neki, rögtön tudja hogy kell szájbavenni és elnyamogni rajta. Persze mindezt üresen, tea nem kell bele, az úgy nem finom. Apropó tea, most kisérletezünk milyen teát adjunk neki. Győztest még nem tudunk hírdetni, de annyit mondhatok, hogy a feketeteától a gyermekteáig mindent próbálunk.

Várom már a hathónapos kort, amikor el lehet kezdeni mást is adni neki az anyatejen kívül. ár kétségtelenül ez a legpraktikusabb kaja. Mindig kéznél van és nem kell melegíteni. Minket miért nem táplál egy óriási cici?
Így az étkezéseink úgy telnek, hogy Vendi a pihiszékében ott van velünk és kinézi az ételt a szánkból. Ha rossz a kedve és nem marad meg a székében, akkor odavesszük az ölünkbe ész már nem csak kinézi, hanem ki is venné az ételt vagy italt a szánkból.

Másik kedvence a SIÓ üdítősboboz, színes és olyan érdekes. Pilismaróton azt is megcsodálta, hogy a tetejét le lehe csavarni és folyik belőle valami, amit meg is iszunk. Varázslatos.
Az étkezések másik elmaradhatatlan eleme a kaki. Ez már szinte pavlovi reflex szerű, ha látja, hogy eszünk tuti nyom egy emberes adaogot, ami gyakran még a pelusból is kifolyik. És ezt naponta akár többször is. Valamelyik nap pont akkor ettünk amikor aludt, így majd egy napja nem látogatott meg minket a kakadu. Lent voltunk a Nagyinál és ott se volt eredmény, már sírt is mert fájt a hasa, de ahogy itthon  leültünk vacsorázni minden megoldódott. Nagyon örültünk neki mind a hárman.

Azt hiszem kicsit hosszúra sikeredett, de amilyen régen írtam, így megbocsájtható. Akinek pedig hosszú, az majd több részletben olvassa el, bár ezt lehet, hogy rögtön az elején jeleznem kellett volna.