Vendi most is aludt, amikor odaértünk, és a kezelés megkezdésekor kellett fölébresztenünk. Kicsit még álomkórosan pislogott, és kedvesen rámosolygott a doktornénire. Majd jött a lefogás apa szorító kezei közt, ekkor már gyanúsan nézett. Előkerült az 5 centi hosszú injekciós tű, én ekkor lettem rosszul, ő még nem tudta mi vár rá. Akkor esett le szegénykémnek, amikor az éles fém a könnycsatornába hatolt. Öt percig tartott, és én velük szemben állva végignézhettem az elkerülhetetlen kínzást. A harmadik perc után felmerült bennem két lehetőség, vagy elrántom a doktornő kezét, hogy azonnal hagyja abba, vagy nem nézek oda többé. Amikor a tű célhoz ért ő nagy kortyokban nyelte a sós lét, és egy perccel utána már magamhoz szorítottam. Szerencsére hamar megnyugodott. Talán ugyanúgy nem hagyott mély nyomot benne, mint a szuri, és legközelebb is mosolyogni fog a doktornénikre.
Gyanakvás? Figyelem? Koncentráció?
