Nem szereti a légzésfigyelő bekapcsológombjának a kattanását.
Szereti a Melyik állat rózsaszínű c. könyv címlapját bámulni (fél órán át is akár).
Nem szeret öltözködni. A bodyt esetleg rá tudom adni sírás nélkül, a fölötte lévőket már csak nagy harcok árán.
Szereti az öklét cuppogtatni, nem szereti a cumit cuppogtatni.
Altatáskor szereti, ha sétálnak vele, nem szereti, ha leülnek vele.
Szeret gáláns lenni a lányokkal. Múltkori közös sétánk során udvariasan megvárta, amíg Julika abbahagyja a sírást, és csak ezután zendített rá.
Nem szereti, ha megvárakoztatják az étkezéssel.
Szeret szopizás közben bealudni.
Nem szereti, ha a nyakát csiklandozzák (ezzel szoktam ébresztgetni).
Szeret a szabad levegőn lenni.
Nem szeret túl meleg szobában lenni.
Szereti, ha fürdés közben a hasára locsolom a vizet.
Nem szeret ... hm ezek elfogytak.
Szeret karban lenni, és onnan nézni szerteszét.
Szereti a zenélő forgókát (az eredetit és az ikeás halacskásat is)
Szereti az arcokat vizsgálni.
Szereti az autónk motorjának a búgását.
A hat hetes változásokról szólva két dolgot vettem észre. Hangosabban üvölt, mint valaha (néha már egész belelilul a feje). És szebben mosolyog, mint valaha (csak azt nem tudom én miért kezdek el bőgni, amikor ő mosolyog?).
Én pedig hat hete semmit nem tudok a nagyvilágról. A blogokat előbb olvasom el, mint az origo címlapját.
Hat hét alatt többször láttam a pirkadatot, mint előtte összesen.
Persze hat hete nem aludtam egy jót.
És mégis minden jó így.
A Julikával töltött nap során ezt az egy képet sikerült csinálnom, amelyen egyik gyerek sem látható. Ellenben nagyon kedves kép Julika mamájáról.
Közös beájulás
Farkasszem
Jó reggelt, apa!
Fürdés utáni mosolygós
