Tok ugyesek vagytok, ha cumi nelkul vegigcsinaljatok. Szerintem minden szulo vagyalma a nyugodt, nem cumis gyerek, de ezek kicsit harapoznak egymas javara *uledekfoldtani hasonlattal jo lenne a minel magasabb vizallas es minel szelesebb tengerpart, de a ketto egymas testebol harap*.
Hajra, en tamogatom a cumi nelkuli letet!
Nagyon kedvesen mosolyog!

jaj, úgy látom, én vagyok az egyetlen kommentelõ, tiszta hüjén érzem magam! de még egy dolog eszembe jutott, ne vegyétek okoskodásnak, inkább csak hangos gondolkodásnak.
Szóval egy kisbabának szerintem nemcsak a táplálékbevitel szempontjából fontos a cummogás, hanem érzelmi biztonságot ad, szóval ha nem cumizik, sokkal többet igényli az anyamellet. Akár óránként. Ez viszont elég fárasztó az anyának, ezért is döntenek sokan a cumi mellett.
Nem egyszerû megfelelõ mennyiségû cummogást biztosítani és normális anyának maradni:)
De mondjuk ebben Dorka szakszerûbben tudna nyilatkozni, mert õ Julikát igény szerint szoptatta és nem volt cumija.

ja, már látom, így jövök a képbe :-) most elhagyom a szabadkozást azzal kapcs. hogy hogy jövök ahhoz, hogy másnak tanácsot adjak, ezt kiküszöbölendő nem adok, hanem leírom a saját tapasztalatot:
Tomi cumis gyerkőc - csak alváshoz - nem emlékszem mikor kezdte, úgy másfél hónaposan azt hiszem, de akkor még csak hébe-hóba. most nagyon egyszerű, Tomi du. és este bemegy az ágyába, cumival, egy mese,ének vagy az sem, jó éjt, aztán elalszik.. Julcsi viszont nem kérte. ugyanúgy odaadta neki Zoli és mérgesen kiköpte többször. valamivel később mégegyszer próbáltuk, ua. most nemrégiben viccből odaadtunk neki egy cumit, édesen eljátszadozott vele vagy 20 percet, cummogott 1et2őt, de esze ágában sem volt cumizni rendesen. én ebben az egészben nem hittem korábban, abban sem, hogy van olyan, hogy valaki nem iszik cumisüvegből. Tomi mindent megivott cumisüvegből, Julcsi undorodva elfordul tőle... szóval van ilyen! vagy mi változtunk?

másik: én mindkettőt igény szerint szoptattam, ez Tominál az első hónapban gyakorlatilag napi 8-10 óra szoptatást jelentett, egy-másfél órán át evett, utána pihent egy kicsit, kezdte újra. kb. hat hetesen már csak :-) 30-40 percig kajált alkalmanként. én mindig két mellből szoptattam, egy sosem volt elég. julcsinál sem. Tej akkor lett kevesebb Tominál, amikor egyszercsak átaludta az éjszakát. innentől volt kis kínlódás, megint két óránként kaja, de aztán beállt. ja, meg éjfélkor fejés, amit másnap este megkap. utólag azt gondolom J-nál ezt már nem csináltam volna meg. Julcsi máig is szopik éjjel egy-kétszer, ezért van neki elég tej, háromszor volt, hogy átaludt, rögtön kevesebb lett. viszont az tutibiztos, hogy várni a szoptatással nem szabad, ha kevés a tej, Egyetlenegy módszer van, amitől több lett, ha szoptattam. persze, nyilván mivel ez gyakran volt, ezért egy-egy kajáláskor nem kapott eleget ahhoz, hogy sok időre jól lakjon, viszont mivel hamar kapott újra, mégiscsak elvolt valahogy. aztán pár nap és több lett a tej is.. a várakozás becsapós. elsőre olyan, mintha csomó tej termelődött volna a "kivárt időben", de néhány alkalom múltán felfogja a szervezet, hogy kevesebbet kell termelnie adott idő alatt, szóval ellenkezőleg hat! nekünk Tomival így 14 hetes korában lett először kevés tej, akkor újra kelt éjszaka és megint több lett. én meg zombi lettem. kihúztuk öt és fél hónapos koráig, amikor kajálni kezdett.sokat. fogalmam sincs, hogy volt-e ennek bármi értelme, utólag nézve totál hülyeség volt, de nem volt referenciám, mivel Julcsinál nem volt ilyen dolog, azt hiszem egyszerűen azért, mert már nem rettegtem tőle, hogy nem lesz elég. Az nagyon igaz, hogy amint elkezdek bármi mást adni, drasztikusan csökken a tejmennyiség. julcsi most kezdett rendszeresen kajálni egy hete,és már kevesebb a tej! pedig ugyanúgy 6-8szer szopik 24óra alatt! viszont tápszer meg segíthet abban, hogy az ember megnyugodjon, és ettől ismét több tej lehet. ezt is tapasztaltam, azzal együtt, hogy fizikailag a kevesebb felé hat a hozzátáplálás, a lelki oldala viszont: a "nem tudok eleget adni neki" félelem elmúlása sokat segít..
na így voltunk/vagyunk mi ezzel.

Vendi gyönyörű és nagyon nagyon kedvesen mosolyog! jók a Julikás képek is, ahol együtt vannak :-) jó volna majd egyszer valójában látni!

Dorka, csak egy kérdésem van: hogy bírtad Tomival? Minden elismerésem a tiéd. Az utolsó felvetésedre, meg azt tudom javasolni, egyszer majd gyertek el hozzánk, legalább én is láthatnám végre a te kettődet! :-)

jó,szívesen elmegyünk! Tomival, mármint ezt a tej-dolgot hogy bírtam? ha arra gondolsz, szerintem én egy őrült megszállott anyatej-mániás voltam, aki mindezt be sem vallotta magának :-) minden létező irodalmat elolvastam a témában -se előtte se utána gyakorlatilag semmi más gyereknevelős témájú dolgot nem olvastam - szóval én annyira hittem azt, hogy márpedig a picinek anyatejre van szüksége, hogy mindent alávetettem ennek az őrületnek. így inkább szoptattam másfél óránként, ha arról volt szó, vagy inkább fejtem éjfélkor, csak nehogy tápszert kell adjak. utólag hihetetlen. viszont az igaz, hogy a dolog akkor is működik, ha az ember nem ilyen megszállott, hanem egyszerűen csak igény szerint szoptat, amikor épp jólesik a gyereknek. nekem az könnyű volt, hogy fekve szoptatok, éjjel kb. egy perc után visszaalszom, és fogalmam sincs, a gyerek meddig szopik.. a vicces, hogy Julcsinál gyakorlatilag ugyanezt csinálom, csak megszállottság nélkül, egyszerűen mert így jön ki...
hol laktok? hogyan lehet odajutni? bkv/volán/máv megszállott is vagyok. azaz nincs autónk..

Hahó, én is szeretnék kommentelni:) De először is: Nagyon szép a kisfiatok, és hát ez a mosoly...:) A cumiról azt gondolom, hogy hasonló "mumus", mint a császár és a tápszer... Szóval sok a duma, hogy miért kell elkerülni, és milyen borzalmasan negatív hatásai lehetnek, a valóság pedig feleennyire sem rettenetes... Én mindhárom gyermekemet nagyjából igény szerint szoptattam, és kettőt ugye még mindig, és mindhárom gyereknek volt/van cumija, főleg elalváshoz és nyűglődéskor. Mivel a legidősebb azóta már leszokott a cumiról, állíthatom, hogy ez nem lehetetlen. De persze szuper, ha nem kell cumi, tényleg van gyerek, aki utálja.
Amúgy nagyon tetszett egy-két hete a császárról szóló bejegyzésed, szívemből szóltál (nekem volt természetes és császáros szülésem is, szinte félek kimondani, hogy majdnem a császár volt a szebb élmény, ezért maradjunk annyiban, hogy mindkettő katartikus volt.

Szia Borcsa! Örülök, hogy hozzászóltál. És van mégegy ilyen mumus, amiről szerintem túl sokat beszélnek: a gyerek fejlesztése. Szerintem egy gyereket szeretni kell és foglalkozni vele, és akkor fejlődni fog. De ez megint egy messzire vezető téma...

igen ez a fejlesztés-ügy szerintem is elég gáz. nem kell annyi mindent csinálni a gyerkőcökkel, sőt talán semmi különöset csak figyelni rá, meg igénye szerint foglalkozni vele.. könnyű mondani persze. aztán így tenni annál nehezebb :-)
jaj,de sokszor gondolom, hogy milyen egyszerű volna, ha Julcsi elfogadta volna a cumit... aztán meg arra, hogy de csak lesz később ebben is valami pozitívum.

Épp tegnap olvastam az egyik hozzánk bedobott Gekko (fejlesztő hely sok pénzért) prospektusban a korai fejlesztés szükségességéről. Hogy aszongya, ha egy gyerek nem húzza fel magát ülésbe 6-8 hónapos kora között, az már akár baljós előjelnek is tekinthető. MI VAAAAN??????? Mindegyik gyerekem 10-11 hónaposan kezdett ülni, ami tök normálisnak számít. Szóval tényleg könnyű bedőlni minden hülyeségnek. Persze a korai fejlesztés tök fontos azoknál, akiknél indokolt, de az átlagosan fejlődő gyerek szerintem sem igényel semmilyen különleges fejlesztést, nem ettől fogja megállni, vagy nem megállni a helyét az Életben.

Sziasztok! Nem gondoltam volna, hogy ilyen jó témát dobok fel, de nagyon örülök a sok hozzászólásnak! Fejlesztés, szerintem az egy baromság mikor azt monják, hogy x hónaposan ezt vagy azt kell csinálnia, mint tudjuk ez egy átlag, van aki két hónappal hamarabb és van aki két hónappal később teszi meg azt amit kell. Én például - elmondásokból tudom - az átlagnál később kezdtem beszélni, de akkor már nem csak szavakat, hanem egyszerű mondatokat mondtam. Vagyis simán behoztam a lemaradásomat. Szerintem, ha valaki később teszi meg "az első lépést" azt simán behozza azzal, hogy rögtön szaladni kezd. A gyereknek szüksége van játékokra, ami felkelti az érdeklődését, de akár egy színes kép is nagyon jó, amit percekig tud nézni. DE ha szeretetet nem kap, akkor nem sok jót ígér neki az élet. Nevelni is csak szeretettel lehet. Ha érzi a lurkónk, hogy nem azért tiltunk valamit mert olyanunk van, hanem azért mert óvó szeretetünk védi a bajtól, akkor biztos vagyok abban, hogy könnyebben elfogadja a szabályokat. Úgy gondolom az elméletem jó, és a gyakorlatban kipróbáljuk majd hogyan működik. És azt sem hiszem, ha valamiben nem az átlag szerint cselekszünk valaki jön és számonkéri majd rajtunk!