A múlt héten sok fontos dolog történt velünk. Először voltunk "hivatalosan" játszótéren, vagyis amikor konkrétan azért mentünk oda, hogy eltöltsünk valamennyi időt a hinták és csúszdák segítségével. Vendelen kívül három kisfiú volt ott, mindegyik idősebb nála, de ez őt inkább vonzotta, mert mindegyikhez odament és csodálattal vegyes érdeklődéssel próbált bekapcsolódni a játékukba. Ami pedig a játékokat illeti, a csúszda tetszett neki a legjobban. Volt egy kisebb babacsúszda, annak feltettem a tetejére, odaszaladtam az aljához, Vendi egy ideig üldögélt, kacéran kacagott rám, majd egyszercsak ellökte magát és sikítva lecsúszott.
Szerdán a szomszédunkban kivágták azt a szép magas jegenyefát, amely meghatározó eleme volt a környék tájképének és amely remekjó árnyékot adott a homokozóra. :-( Béke poraira.
Aznap délután nagyanyóékkal együtt elmentünk egy általános iskolába Vendel unokatestvéréért, hogy utána mindannyian fölmenjünk a Várba. Közben láttunk zebrát is, ami nem az úttesten volt, a Várban meg jól összeráztuk Vendit a macskakövön, siklót néztünk és pénzérmét préseltünk.
Csütörtökön megkaptuk Vendel születése óta az első esti kimenőt a nagyszülők szponzorálásával, és elmentünk egy volt csoporttársam fotókiállítására. Jó volt.
Vasárnap anyáknapi túrát tettünk a Kamaraerdei Ifjúsági Parkba, ami számomra a parkot tekintve csalódás volt a lepusztult játszótérrel, de Vendi annyira jól érezte magát, hogy végülis mindegy nekem mennyire felelt meg a játszótér állapota.
Föl!
Magasabbra!!
Még magasabbra!!!
Walk like an Egyptian
Walk like Gene Kelly
Pitypang
Benny Hill a csúszdán
