Igen, tudom kicsit megritkultak a bejegyzések. Ennek két egyszerű oka van. Egyrészt az én lustaságom, másrészt Vendi alvási szokásai. De erről a második fejezetben írok, először a pozitív dolgokról.
Hatfogú lett (jobb alsó kettes), és ennek következtében bőségesebb nyáltengerben úszunk, mint valaha, de legalább csak a nyálcsíkot kell követni, és rögtön tudjuk merre jár a rosszcsontpepi. Meg a hangadásokból is. A mamama már régóta megy, meg a "ba" és "pa" szótagok áhitatos ismételgetése, kiegészülve az ajajaj és nanana szavakkal.
Az evéssel nincs gondunk. Gyakorlatilag mindent megeszik, amit elé teszek. A kedvenceit (húsleves, sütőtök, céklás krupli) kicsit gyorsabb tempóban, amit kevésbé szeret, azt komótosabban, de az is elfogy.
Az evés kapcsán merült fel bennem egy új aspektusa a gyereknevelésnek.
Vendel ugyanis elkezdett rosszalkodni. Például köpködni (és nem azért, mert nem ízlett neki az ebéd, hanem mert rendkívül szórakoztatónak találta). Persze most még ezt könnyen sorolom a pozitív (vagy legalábbis megmosolyogtató) dolgok közé - gondolhatják többgyermekes anyukák - de arra is rájöttem, hogy ezzel végleg vége a "csupáncsak" szeretgetős-babusgatós korszaknak. Itt kérem ténylegesen el kell kezdeni NEVELNI! Elvégre mégsem engedhetem, hogy egy mégnemegészen tízhónapos fenekestül felforgassa a lakást, kirángassa a lámpazsinórt, kikaparja a virágföldet, ledobálja az íróasztalról a papírokat, lerángassa a függönyt, hogy a szépen összehajtogatott ruhák kipakolásáról ne is beszéljek. Szóval érvényesíteni fogom a szülői tekintélyt, na! És erről már csak Vendelt kell értesítenem. :-)))
Fentieken kívül kedvenc játékai még a fogócska (négykézláb kergetőzünk, ő hátra-hátra néz, és hatalmasakat kacag, amikor azt mondom elkaplak); a játékos dobozok kiborítása, a bennelevők szétszórása, majd a játékhegy hátrahagyása ; újabban a villanykapcsoló müködtetése és a következményekben való gyönyörködés; a konyhaasztal alá mászás, és onnan a morzsák összeszedegetése; a frissen mosott, felcsipeszelt zoknik lerángatása.
Miután az újévben nagyjából sikerült visszazökkennünk a normál kerékvágásba, újra eljutottunk a babaklubba is, ahol Vendel találkozott régi haverjával Leventével, akivel barátságosan köszöntötték egymást,
majd megbeszélték a játékok elosztását.
A babaúszáson átkerültünk a nagyon komoly második csoportba, ahol az eddigi feladatok csak a bemelegítés, utána jön csak a java, olyanok, mint hátúszás, gyorsúszás, papa hátán körbejárás a medencében (érdekes, hogy a legtöbb babával apuka van :-)). Vendel meg roppantul élvezi, és a merülés már meg se kottyan neki. Erről azonban csupa homályos és elmosódott kép készült, úgyhogy helyette vannak kedves nagykádbanfürdősek.
Még múlt év végén újra meglátogattuk Norbit, aki az első vakuvillanás után átváltozott profi fotómodellé, és nagyon sajnálta, amikor abbahagytam a fényképezést.
És a legjobbat a végére hagytam. Vendi pár napja kimászott a konyhába, az ülőkébe kapaszkodva felállt, majd amikor az elkezdett csúszni a kőpadlón, néhány lépést tett, hogy kövesse. A lépés még inkább csak a láb csúsztatása volt, de mégiscsak előrehaladt. Ez is egy újabb kezdet.
Szóval ezek vannak mostanában, rövidesen jelentkezem a második résszel.
