Apát egy fesztiválra elkísérve a hétvégét egy hévízi welness szállóban töltöttük. A szombat egész pihenősre sikeredett, éjszaka Vendi hagyott minket aludni, délután még úszni is tudtunk, meg jókat sétálni. Érdekes epizód volt, amikor a buszpályaudvaron odajött hozzánk egy idős néni, és a szép piros almáját felkínálva, azt mondja, ha megkóstoljuk, ezt nem fogjuk elfelejteni. Óhatatlanul ötlött fel bennünk a kérdés, miért, talán mérgezett? :-) Azért megkóstoltuk, tényleg finom volt, és még élünk.
Szombat este a svédasztalos vacsorát kényelmesen eszegetve ötlött fel bennem, hogy ezentúl bárhova mehetünk, Vendi olyan jól viselkedett még az étteremben is. A következő éjszaka azonban megdöntötte ezen elméletemet. Vendi kétóránként ébredt, és fél egytől fél háromig játszóórát tartott. Az éjszaka első részét ráadásul egyedül vészeltem át, mert apa egy kocsmában reprezentált. Így végül a feltöltődős hétvégéről kicsit kifacsarva indultunk haza vasárnap délelőtt.
A képek még szombaton készültek.
