Méghozzá a telek határainak átlépése ma első ízben babakocsival, sétálás céljából. Vendi persze most úgy döntött, ő mégis jobban szeret függőlegesben lenni, mint vízszintesben. Naná, a babakocsiból csak az eget látja, apa kezéből viszont nagyszerűen lehet szemlélődni. Némi séta után nemsokára bealudt, de amikor megpróbáltuk letenni, újra elkezdett sírni. Ezután már csak a babakocsi minél nagyobb fokú rázkódása tudta megnyugtatni, ami azt jelentette, hogy a nemrég aszfaltozott, síma úttest helyett a hepehupás, gödrökkel tarkított járdán kellett közlekednünk.
A kesztyű feltétlen szükséges
Nyél utcai csavargók
Lilulás
Néz
Határátlépés
2008.04.10. 23:10 :: villars
2 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://villars.blog.hu/api/trackback/id/tr9420601
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Mimi 2008.04.13. 13:41:09
Hűha, nem lesz ez így jó, Juli a mai sétás olyan üvöltéssel kezdte, mintha legalábbis az eltört kulccsontját törtem volna ketté a babakocsibahelyezéssel, pedig nem is. Gondoltam, hehe, nem csapsz be, nincsen neked semmi bajod, és ha így folytatod, még a cumit is elveszem. Elvettem. Végül Juli győzött, visszakapta a cumit, elaludt. Gondoltam, Kos ez a gyerek...
Hogyan teszünk meg óóóóriási sétákat a budai-budafoki hegyekben?????
Hogyan teszünk meg óóóóriási sétákat a budai-budafoki hegyekben?????
Em 2008.04.13. 19:57:05
A párhuzamokról szólva, épp aznap, amikor feltettél egy képet a mosolygós Julikáról, Vendi az esti szopi után rámmosolygott.:-)