Nem tudom mikortól lesz egy gyerek úgy igazán értelmes abban az értelemben, hogy mindent megért és aszerint is cselekeszik, amit mondanak neki. Szüleim óva intenek attól, hogy már most megtegyünk mindent amit akar Vendi, mert megvan a magához való esze és gyorsan felméri hogyan lehet a szülőket irányítani. Persze az okos emberek az értelemnek ilyenfajta megnyílását jóval későbbre teszik. De Vendel fiam bizonyított egyik éjjel, amikor kedvenc játékunkat - a ki bírja tovább a másikat nézni - folytattuk. Én már kellően lezsibbadtam és azt mondtam neki, hogy most leraklak a fotelba - aggódó embetársaim megnyugtatásra mondom, hogy egy másik fotelt is húztam oda, így biztosan nem tudott leesni - kimegyek iszom egy pohár vizet, hozok egy takarót és egy párnát. Ugyanis neki a karomban könnyebb helyzete volt a játékban, mert biztosan kényelmesebben feküdt, mint én ültem. Ezen a takaró és a párna sokat segített. Persze megkértem arra, hogy amíg visszajövök ne üvöltsön, mert a másik szobában alvó Anya felébred. Leraktam, nem sírt. Na de itt jön az érdekesség, mert vagy felkelt amint kiléptem a szobából, és leskelődött utánam - amit én azért nem vettem észre, mert az ő "magassága" még kiesik az álmos tekintetű látószögemből - vagy a beígért két percet leszámolta magában, vagy egyéb segédeszközt, mint például óra, használt. Ugyanis abban a pilanatban, amint egy negyedik dolog jutott az eszembe, hogy megcsináljam egyből jelezte, hogy letelt a szünet és kezdődik a második félidő. Ez igen jól példázza azt, hogy igenis nagyon jól ismeri a környezetét. Pesze lehetne itt még más eseteket is felvonultatni, mint amikor valamit komolyan megbeszélek a fiammal, olyan apa fia stílusban és érdeklődve hallgatja monológomat - azt azért várom mikor szakít félbe, hogy sótlan a leves - és néha még meg is teszi amire kérem. Ma például az altatásnál majd megkérem, hogy ha lehet megint aludjon hat órát, mert ezzel igen sokat segítene szüleinek.
A cumi rémét én nem láttam, de nem tudom eldönteni örüljek neki vagy sem. Ugyanis, ha megnyugtatja az jó, de látom azt is mennyire függő lesz tőle egy gyerek és ha nem kapja meg egy altatásnál, mert teszem azt otthonmarad, vagy éppen nem találjuk, igen komoly sírás lesz belőle. De az is tény, hogy én is felnőttem vele a számban. Szüleim szerint én annyira tökélyre feljesztettem a cumizás művészetét, hogy képes voltam tisztán érthetően beszélni cumival a számban.
Ha valami elkezdődik az egyszer véget is ér és ez megint a negatív oldala a cuminak, mert mikor kell vagy szabad egyáltalán elkezdeni leszoktatni a gyereket róla, vagy simán várjuk meg míg 18 éves lesz és akkor majd áttér a borosüveg tartalmának módszeres szopogatására. Ha már az előbb magammal példálóztam, nekem egy doboz Lego volt az i-n a pont, ráadásul nem is tervezett módon. Ugyanis testvérem kapott egy doboz Legot és én ezt kifogásoltam, Édesanyám felvetette, ha lerakom a cumit én is kapok. Én kivettem a számból és többet nem kértem. Arra sajnos nem emlékszem milyen Lego volt.
Értelem?! Ezt nektek!
Dzzs - Már megint nincs rajtad sapka!